Titkok

3.fejezet-Titkok

Hirtelen jött gondolat volt az egész. Mély és fájdalmas lemondás sugallta, hogy most van itt az idő, eljött az idő,hogy a hibrid újból érezzen vagy csak játszadozni  akar. Maga sem tudta. A múlt még ott van. Ami számára fájdalmas. Ő nem egy farkas bőrbe bújt bárány. A pokolnál is rosszabb volt. Nem érzett ő semmit se mikor a lány szemeibe nézett. Azokba a gyönyörű kék szemekbe ő csak egy újabb szenvedést látott egy újabb játékot amit neki el kell rontani. Csend volt , néma ámulat. A szőke vámpír próbált mondani valamit, de nem talált szavakat, sőt, még a hangokat sem.  A férfi nézte a lány  üveges tekintetét, majd elindultam. Caroline fázósan húzta össze magán a kabátját, és még inkább megszaporázta a lépteit s követte a férfit.

Klaus érezte,hogy vérre van szüksége  érezte az  iszonyú éhséget. Nem volt már képes vágyain uralkodni. vámpír jegye s egyben farkas jegye is kimutatkozott a férfi arcán. Hirtelen megfordult s elkapta Caroline nyakát majd a falhoz préselt. A lány is elővette vámpír jegyét majd a férfi sárgán világító szemeit kezdte nézni. Tudta,hogy az ilyen jelenség csak a farkasoknál van de ahogy egyre jobban figyelte a férfi arcát észre vette,hogy ő más.

-Ki vagy te? – suttogta elakadó lélegzettel Caroline. A hibrid a lány vámpír jegyeiben gyönyörködött. Figyelte ahogy a fekete kis erecskék eltűnnek a vámpír arcán. Lassan a férfi arcán is kezdtek halványulni  vámpír s egyben farkas jegyei is. Szemei újból smaragdzöld lett ahogy a lány szemei is vissza változtak  égszínkékké. Tekintetüket nem tudták levenni egymásról. De a hibrid megtörte a csendet.

-Hibrid…hibrid vagyok..! – Préselte ki nehezen Klaus a szavakat. Nem volt benne biztos,hogy el kellett volna mondania a titkát mivel csak játszadozni akart a lánnyal. Mégis valahogy úgy érezte,hogy megbízhat a lányban. Ezeket a gondolatokat inkább eltemette a  többi közé. Értelmetlennek találta. Értelmetlennek mivel ez a lány csak egy „keverék”. Csak egy a sok közül akit meghódíthat majd megölhet.

A lány mocorogni kezd a férfi karjai között. Próbálta ellökni magától de nem sikerült neki. Klaus a lány próbálkozásain csak jót mulatott. Amit Caroline észre is vett. Nem nézte  jó szemmel,hogy ha kinevetik. Egy idő után abba hagyta  a próbálkozást. Klaus keze lecsúszott a lány derekához.

-Most megfogsz ölni? – Már a könnyivel küszködött a vámpír mikor egy mély hang zavarta meg őket. A tábor vezető aki megzavarta őket. Klaus magában káromkodott,hogy pont most zavarták meg őket.

-Már mindenhol kerestük magukat! – Mogorván nézett a hibridre. Nem tetszett neki,hogy ilyen helyzetben találta a két fiatalt.

-Csak eltévedtünk. -  Vágta a férfihoz a szavakat.

-Akkor indulhatunk?

A tábor vezető kivezette őket az erdőből majd mindketten haza indultak. Caroline lassan lépett be az ajtón s azon járt az esze,amit a férfi mondott neki mielőtt megzavarták őket. „Holnap várom a válaszod szépségem.” Nem tudta kiverné az eszéből ezt a gondolatot. Ahogy Klaus sem tudta el felejteni .  Lassan elnyomta őket az álom s várták,hogy mi vár rájuk holnap.