Jelen

7.fejezet-Jelen

A két lány egymás előtt ált. Figyelték egymás tekintetét.  Katherine   észre  vett egy  nyakláncot Caroline nyakában. Még gyerekek voltak mikor húgának adta a nyakláncot. Egy apró könnycsepp gurult végig a gesztenyebarna hajú nő arcán. A régi emlékek jutottak újból az eszébe mikor még boldogok voltak s vidámak és emberek.

-Minden rendben? – Kérdezte a szőke szépség látva,hogy az előtte álló arca komor lett.

-Persze minden rendben csak a nyakláncod! – Törölte le az arcáról a könnycseppet mikor meghallotta  Caroline édes hangját.

-Ugye milyen gyönyörű! Régi még apától kaptam azt hiszem…- A vámpírlány nem volt biztos benne,hogy kitől kapta mivel soha se kérdezte meg szüleit,hogy kitől is kapta.

-És van valami rá írva? – Kérdezősködött Katerine mivel tudta,hogy a medál hátulján ott van egy bizonyos  idézet.

-Igen,de ezt honnan tudja?! Egyáltalán ki maga? – Hátrálni kezdett a szőke hajú lány s már majdnem becsukta az ajtót mikor Katherine meggátolta benne.

-„Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell. S akit szeretünk azt nem felejtjük el.!!!" – Ahogy Katherine halkan mondta a szavakat Caroline egyre jobban kezdett szédülni. Hirtelen a földre esett s egy kép jelent meg előtte.  Magát látta egy barna hajú lánnyal  akinek nem látta az arcát. Hosszú barna haja volt aki számára ismerős volt de  nem tudta felismerni még végül a titokzatos személy megfordult de hirtelen a kép  eltűnt. Hangos zokogásba kezdett majd felnézett nővérére s szóra nyitotta száját.

-Katherine! – Ált fel majd nővére karjaiba borult aki szorosan magához ölelte.

- Annyira hiányoztál!- Súgta Caroline fülébe. – Most már  senki sem választhat el tőlem. Ígérem! – Megemelte Caroline állát s egy apró puszit nyomott a homlokára.

-De te,hogy…Ezek szerint te is vámpír vagy!Hisz te változtattál át!Miért miért tetted ezt velem?! - Lökte el  magától nővérét s haragtól telve nézett az előtte lévő  személyre. – Mit tettél anyáékkal?

- Én semmit! Az nem én voltam! A te drágalátos Klausod volt. – Vallotta be Katherine.

-Klaus Mikaelson?! – Értetlenkedett Caroline. Nem gondolta volna, hogy Klaus ölte meg a szüleit ezt inkább egy újabb hazugságnak gondolta Katherinetől.

- Igen. Ő volt az. Hinned kell nekem! Hisz testvérek vagyunk és tiszta szívemből szeretlek! – Egyre jobban győzködte Carolinet és sikerrel is járt.

Carolinet átjárta a düh és a szégyen. A szégyen,hogy szülei gyilkosával bújt össze. Undorral gondolt a férfire. Vissza akarta adni azt a fájdalmat a hibridnek amit ő érzett akkor. „ Düh,bosszú „ már csak ezeket érezte a szőke vámpír . Szemei  vörösen szikráztak s alatt fekete erek dudorodtak ki,szemfogai megnyúltak. Mire feleszmélt gondolatai közül már nem érzett semmit már nem az a megbízható, jó kislány volt, mint régen.

-Esküszöm,hogy amit tett azt nem fogja megúszni! Tönkre fogom tenni ! – Ordibálta Caroline nővérének a szavakat.

Katherine egy elégedett mosolyra huzat a száját. Végre elérte amit akart. Elérte,hogy húga mellette álljon. Ő már tudta is,hogy  hogy fognak bosszút állni Klauson. Azokat fogják maguk mellé állítani akiket a legjobban utál az ősi. A ősi családot!

Múlt

6.fejezet-Múlt

1400-as évek-Bulgária:

A madarak  alacsonyan jártak az égen.  A nap sugarai beborították a fák lombjait. Gyermeki kacaj hallatszott az erdő sűrűjében. Két lány örömteli nevetgélését lehettet hallani. Boldogan kergették egymást mikor a szőke hajú lány felbotlott egy ágban. Egy hatalmas ordítás hagyta el a torkát amire a másik lány aggódva rohant a szőke hajú lánykához.

-Caroline minden rendben? – Nem tudta,hogy hogy tudna neki segíteni mivel messze voltak a házuktól s ha az apjuk megtudja,hogy az erdőben voltak akkor megbünteti őket. Senki se járt az erdőbe se nappal se éjjel.  Rengeteg vérfagyasztó mesét lehetett hallani  arról az erdőről. De a két lány nem félt.

- Vérzik. – Mutatott a térdére a lány. A gesztenyebarna szemű lány hirtelen felemelte a sérült lányt majd elkezdett egye tempósabban sétálni.

- Katherine miért sietünk ennyire? – Értetlenkedett a fiatalabbik.

- Tudod Caroline itt nem biztonságos főleg most, hogy megsérültél. -  Magyarázta meg Katherine.

- De miért nem biztonságos?! Hisz ez csak egy seb ami vérzik egy kicsit. – Caroline várta,hogy a  nővére megmagyarázza az imént hallottakat. Majd egy kis idő múlva szóra nyitotta a száját.

- Emlékszel mit mesélt nekünk anya az erdőről…- Hirtelen egy ág reccsenését hallották amire Katherine megfordult de nem látott semmit se.  Újból egy reccsenő hangot hallottak. A semmiből ugrott eléjük egy férfi aki hangosan kiabált majd mikor meglátta a két rémült lány arcát felnevetett.

- Caren ez nem volt vicces. – Lökte  meg gyengéden Katherine a férfit majd egy aprócska mosolyra húzta a száját. –Hát egyáltalán nem volt vicces. – Vágta oda a szavakat Caroline Carenhez . Egyáltalán nem szívlelte a férfit mivel tudta,hogy mekkora egy nőcsábász és azzal is tisztában volt,hogy a nővére fejét is elcsavarta.

-Szerintem pedig az volt. - Kaján mosolyra húzta a száját majd Katherine felé fordúlt. – Kath beszélhetnék veled?  - Kérdezt Caren majd közelebb vonta magához a nőt.

-Caroline menj haza nemsokára megyek én is. – Tudta,hogy húga meg teszi amit kért ezért egy puszit nyomott az arcára. – Nagyon szeretlek remélem tudod! – Súgta bele Katherine Caroline fülébe.

Mikor már Caroline már messze volt tőlük a férfi megfogta Katherinet a derekánál s a fához nyomta.

-Csak téged szeretlek! – Súgta Caren a lány fülébe. Apró csókokkal  árasztotta el a lány egész testét majd az erdő sűrűjében egymáséi lettek.

Carolinet  anyja faggatni kezdte Katherineről de a lány nem mondott semmit sem Carenről mivel tudta,hogy baj lenne belőle főleg ha az apja is tudna a fiúról. Tudta,hogy ki tagadnák Katherinet a családból. Ezért inkább csak annyit mondott,hogy Kath át ment az egyik barátnőjéhez.

2 hónap múlva:

-Caroline ígérd meg,hogy nem mondod el senkinek sem amit most mondok!

-Ígérem! – Válaszolt a szőke hajú lány.

-Mikor az erdőbe hagytál minket Carennel akkor mi együtt voltunk…úgy…és  most itt vagyok egyedült terhesen és..!-  Hangos zokogásba kezdett Katherine . Nem bírta elviselni,hogy egyedül kell a szülei elé állni és elmondani nekik,hogy állapotos de egyben boldog is volt,hogy anyuka lett.

-Terhes??! Katherine ezt először anyának kell elmondani,mert ha apa megtudja abból baj lesz. Én  melletted állok és támogatlak mindenben , mert a testvérem vagy és szeretlek! Mindig szeretni foglak! – Ölelted át nővérét Caroline majd megfogta a kezét  és a konyha felé vezett ahol az anyjuk épp a vacsorát készítette.

Mikor megtudta a hírt nem tudta,hogy örüljön vagy ne. Imádta nagyobbik lányát de tudta,hogy ez a baba soha se lesz a család tagja ahogy  ő se lesz már az.

Mikor apjuknak elmondták a hírt felküldte a lányokat a szobába majd anyjuknak megmondta,hogy nem akarja többet látni Katherinet és ha megszületik a baba azonnal menjen el a házból.

10 hónap múlva:

A gyereket az egyháznak adták. Katherineről nem hallottak semmit sem. Carolinet és az anyját viselte meg a legjobban az,hogy apja kitagadta őt a családból. Caroline mióta nővére elment mindig az erdőben volt.

Egy nap mikor már késő este volt az erdőből haza menet egy sikítást hallott a házukból. Gyorsan futni kezdett s mikor meg látta apja holtestét hangos sírásba kezdett. Berontott a szobába ahol anyja holtestét találta amit épp Katherine ölelt át.

-Mit tettél? -  Kiabált nővérére Caroline mikor meglátta. Legszívesebben oda rohant volna hozzá és átölelte volna de fél,hogy ezt ő tette szüleivel.

-Caroline  ezt nem én tettem! – Nyugtatta testvérét de mikor észre vette  anyja vérét a kezén arcán a vámpír jegyek elő törtek.  Caroline hátrálni kezdett,de valaki hátulról lefogta s egy kendőt fogott az arcához s pár pillanat után össze esett.

- Mit tegyünk most Sarah? – Kérdezte aggódva Katherine.

- Én tudom,hogy mit tegyünk. Van egy varázsigém ami épségben tartja a testét  majd mikor már Klaus  nem tudja,hogy hol vagyunk elviszem innen jó messzire  akkor és adok  neki egy új életet , új emlékekkel barátokkal,szülőkkel.

- Rendben. Vidd el őt messze innen és kérlek vigyázz rá!

Napjainkban:

-Szóval ennyi lenne a történet?! De miért nem jöttél érte hamarabb?

-Azért Elijha , mert a te kedves bátyád úgy követett ,mint egy kiskutya mostanáig. – Válaszolt Katherine Elijha kérdésére.

- Tudod ezzel mi a baj az,hogy Klaus vonzódik Carolinehoz,de meg fogja ölni és ha te annyira szereted a testvéredet akkor  sürgettesd meg magad egy kicsit. –  Nyugodtan mondta ki a mondatot a férfi,mintha tudta volna,hogy Katherine meg fogja menteni Klaustól. – Nem hallottad tisztán menj

Katherine a Forbes házhoz indult s mikor már az ajtóhoz ért egy hangos sóhaj hagyta el a száját  majd megnyomta a csengőt.

-Jó napot ! Segíthetek valamiben? – Kérdezte udvariasan a fiatallány!

-Te vagy Caroline? – Egy aprócska mosollyal az arcán kérdezte Katherine.

-Igen én vagyok!