3.fejezet-Titkok
Hirtelen
jött gondolat volt az egész. Mély és fájdalmas lemondás sugallta, hogy most van
itt az idő, eljött az idő,hogy a hibrid újból érezzen vagy csak
játszadozni akar. Maga sem tudta. A múlt
még ott van. Ami számára fájdalmas. Ő nem egy farkas bőrbe bújt bárány. A
pokolnál is rosszabb volt. Nem érzett ő semmit se mikor a lány szemeibe nézett.
Azokba a gyönyörű kék szemekbe ő csak egy újabb szenvedést látott egy újabb
játékot amit neki el kell rontani. Csend volt , néma ámulat. A szőke vámpír
próbált mondani valamit, de nem talált szavakat, sőt, még a hangokat sem. A férfi nézte a lány üveges tekintetét, majd elindultam. Caroline
fázósan húzta össze magán a kabátját, és még inkább megszaporázta a lépteit s
követte a férfit.
Klaus
érezte,hogy vérre van szüksége érezte az
iszonyú éhséget. Nem volt már
képes vágyain uralkodni. vámpír jegye s egyben farkas jegye is kimutatkozott a
férfi arcán. Hirtelen megfordult s elkapta Caroline nyakát majd a falhoz
préselt. A lány is elővette vámpír jegyét majd a férfi sárgán világító szemeit
kezdte nézni. Tudta,hogy az ilyen jelenség csak a farkasoknál van de ahogy
egyre jobban figyelte a férfi arcát észre vette,hogy ő más.
-Ki vagy te?
– suttogta elakadó lélegzettel Caroline. A hibrid a lány vámpír jegyeiben
gyönyörködött. Figyelte ahogy a fekete kis erecskék eltűnnek a vámpír arcán.
Lassan a férfi arcán is kezdtek halványulni
vámpír s egyben farkas jegyei is. Szemei újból smaragdzöld lett ahogy a
lány szemei is vissza változtak égszínkékké.
Tekintetüket nem tudták levenni egymásról. De a hibrid megtörte a csendet.
-Hibrid…hibrid
vagyok..! – Préselte ki nehezen Klaus a szavakat. Nem volt benne biztos,hogy el
kellett volna mondania a titkát mivel csak játszadozni akart a lánnyal. Mégis
valahogy úgy érezte,hogy megbízhat a lányban. Ezeket a gondolatokat inkább eltemette
a többi közé. Értelmetlennek találta.
Értelmetlennek mivel ez a lány csak egy „keverék”. Csak egy a sok közül akit
meghódíthat majd megölhet.
A lány
mocorogni kezd a férfi karjai között. Próbálta ellökni magától de nem sikerült
neki. Klaus a lány próbálkozásain csak jót mulatott. Amit Caroline észre is
vett. Nem nézte jó szemmel,hogy ha
kinevetik. Egy idő után abba hagyta a
próbálkozást. Klaus keze lecsúszott a lány derekához.
-Most megfogsz
ölni? – Már a könnyivel küszködött a vámpír mikor egy mély hang zavarta meg
őket. A tábor vezető aki megzavarta őket. Klaus magában káromkodott,hogy pont
most zavarták meg őket.
-Már
mindenhol kerestük magukat! – Mogorván nézett a hibridre. Nem tetszett
neki,hogy ilyen helyzetben találta a két fiatalt.
-Csak
eltévedtünk. - Vágta a férfihoz a
szavakat.
-Akkor
indulhatunk?
A tábor
vezető kivezette őket az erdőből majd mindketten haza indultak. Caroline lassan
lépett be az ajtón s azon járt az esze,amit a férfi mondott neki mielőtt
megzavarták őket. „Holnap várom a válaszod szépségem.” Nem tudta kiverné az
eszéből ezt a gondolatot. Ahogy Klaus sem tudta el felejteni . Lassan elnyomta őket az álom s várták,hogy mi
vár rájuk holnap.