Ismét együtt

2.fejezet-Ismét együtt

Klaus már hajnalban felébredt. Valójában egész éjjel alig aludt valamit, és ez csak csupán a lánynak volt köszönhető. Egyszerűen nem tudta kiverni a fejéből annyira elbűvölte. „ Furcsa  mennyire megfogott ez a lány”- sóhajtott magában, miközben felkelt és nekiállt öltözködni. Fekete  ingbe és fekete nadrágba bújt, mintha csak temetésre ment volna. Hallgatásba burkolózva ment végig a városon.  Annyira  belemerült a sétálásba,hogy hirtelen a Grillben találta magát. Leült a pulthoz s rendelt magának egy kávét. Egy plakátra lett figyelmes. Kerestek egy férfit akit tegnap este az ő áldozata lett. A hibrid biztos volt abban,hogy nem fogják megtalálni mivel ő maga rejtette el a tetemet  az erdőben , de arra nem számított,hogy kereső csapatokat küldenek az erdőben. Egy férfi aki embereket toborzott  őt is meg kérdezte,hogy csatlakozna-e hozzájuk. Először nemet akart mondani de félt,hogy megtalálják a holtestet. Ezért hát beleegyezett. Klaus az esti keresésben akart „segíteni” . Fel is írta a papírra a nevét. Észre vette,hogy annak a lánynak is ott volt a neve akivel tegnap töltötte az éjszakát. „Nos Caroline úgy tűnik ismét találkozni fogunk”

Késő este volt. A holdat eltakarták a felhők, de néhol látszottak a csillagok. Caroline épp ahoz  a csapathoz indult ahová őt is és Bonniet is berakták.  A kér barátnő egymás mellett sétált mikor hirtelen megpillantottak három sötét alakot. Egyszerre  találkozott a tekintetük  az egyik idegen alakkal.  A férfi smaragzöld szemei egyből elárulták,hogy ő az a férfi akivel tegnap megismerkedett. A hibrid rá mosolygott. Úgy nézet a férfi Caroline szemeibe,hogy a lány  lábai megremegtek.

           -Nos akkor kis is van a csapat. Akkor indulhatunk is. – A csapat vezető ment elől. A keresés alatt  véletlen nekimentem Klausnak. – Elnézést. -  Mélyen a szemembe nézett és arra vártam,hogy megszólaljon,de nem tette.  Klaus tovább ment  Caroline pedig Bonnie lökdöste meg,hogy mi van vele,mert csak bambán nézett maga elé.

          -Hé veled meg mi van? Úgy állsz itt,mint egy zombi! – Nevette el magát Bonnie de nem sokáig tartott a jókedve.

-Csak azon gondolkodtam,hogy mi lehet Mattal. – Vágta rá Caroline.

         -Hidd el nincs semmi baja. – Nyugtatta meg Bonnie Carolinet de nem sok sikerrel.

Caroline átsietett a fák között,mert egy kicsit lemaradt a többiekhez képest. Egy ág megreccsent mellette hirtelen oda kapta a tekintetét,de nem talált ott senkit. Tekintetével kereste a többieket sajnos  nem talált senkit se. Tempósabban kezdett  el sétálni,de még  mindig nem találta őket. Caroline idegesen a keze közé tette a fejét és egy nagyot sóhajtott. Váratlanul valakibe beleütközött. Klaus volt az. Közelebb ment a szőke lányhoz.  A férfi egyik  kezével megsimogatta a lány arcát.

-Jól vagy? –  A férfi egy  halvány mosolyra húzta a száját,mert látta,hogy a vámpírlány nem tudja levenni a tekintetét az övéről.

-Igen jól vagyok.. -   Caroline elveszett a férfi gyönyörű  szemeiben. Klaus levette a lány derekáról a kezét. – Jobb lenne ha haza mennél. Haza kísérlek ha nem gond? – A szőke vámpír beleegyezően bólogatott.  Caroline 1-2 méterre le volt maradva tőle. Nem szóltak egymáshoz. A szőke szépség végül elszánta magát és beszélni kezdett.

- Tegnap este miért jöttél oda hozzám. – Lépett a férfi elé s közelebb ment hozzá.

- Megsajnáltalak. – Vágta rá a férfi. Nem akart egyből azzal kezdeni,hogy „A véredet akartam ki szívni”

- Nem azt mondtad,hogy nem megy neked a kedvesség. – A vámpírlány  pajzán mosollyal az arcán lépett közelebb ismét a hibridhez. Klausnak tetszett a lány játszadozása. Alig tudta türtőztetni magát.

- Játszadozunk…?! – Mosolyodott el a férfi és már csak pár centire volt az ajkuk egymástól.

- Miért  ne? –  Meg akart fordulni Caroline,hogy tovább menjen de Klaus magához rántotta. A vámpír érezte a férfi erős kezét rákulcsolódni a karjaira. Próbálta kirántani a kezét  de nem tudta, Ami meg is lepte mivel teljes vámpír erejével próbálkozott.

- Szóval játszunk..! Beszélgessünk, veszekedjünk, találkozzunk. Írjunk egymásnak jó reggelt és jó éjszakát üzeneteket minden nap. Sétáljunk együtt, varázsolj el. Aggódjunk egymásért, szivassuk egymást, ellenőrizzük egymást. Adjunk egymásnak beceneveket, emlékeket. Meséld el a titkaidat, bízz bennem falak nélkül. Telefonáljunk egész éjszaka. Tegyük féltékennyé a másikat, csókolózzunk és ölelkezzünk mintha többről szólna. És hogy ki veszít? Aki először szerelmes lesz..!