5.fejezet-Váratlan
fordulat
A múlt
iránti fájdalom furcsa dolog, az ember nem tehet ellene semmit. Olyan, mint a
saját magától kinyíló ablak. A szobában hideg lesz, és az ember elkezd remegni.
Az ablak azonban minden fuvallatra kissé jobban kinyílik és az ember egyszerre
kíváncsi lesz, mi van mögötte. Egy
magányos ember tükörképe jelenik meg az ablak üvegében. Ez az ember képes a
magányt megszokni, de ha a magánya csak egyetlen napra is megszűnik számára,
utána kezdheti a megszokást elölről.
Halk
nyöszörgés hallatszik a sötét szobában. A férfi szemei lassan kinyílnak s két
égszínkék szempár figyel rá. A hibrid közelebb húzza magához a lányt s egy
hosszú csókot ad neki. Percekig figyelik egymást, de a férfi arca egyszer csak
komor lesz amit a lány észre vett.
-Mi a
baj?- Kérdezte kíváncsian Caroline . Látta
a férfi tekintetén,hogy valami baj van.
Olyan hidegnek érezte a férfit.
-Semmi csak eszembe jutott valami. – Sóhajtott egy nagyot a férfi és a hátára fordult .
- Még is mi?
- Egy hirtelen mozdulattal a férfi ölébe ült s a férfi kezét a csípőjére tette. A férfi Caroline hátán végig húzta a kezét
amibe Caroline beleremegett.
-Csak
azon,hogy mi lesz ha haza megyünk. Újból a magány fog otthon várni. – Vallotta
be őszintén a férfi mivel már elege volt,hogy
1000évig nem volt mellette senki. És most itt a pillanat,hogy ez a
gyönyörű lény vele legyen. Vele és senki mással.
-Te szereted
a magányt? – Félve kérdezte meg Caroline Klaust. Lehet,hogy nem kellett volna
ezt megkérdeznie,de valahogy úgy érezte,hogy muszáj neki.
A férfi elmosolyodott Caroline kérdésén majd egy kis idő múlva választ
adott.
-Nem, azt
hiszem a magány szeret engem. – Nevetett fel halkan. Caroline egy halvány
mosolyra húzta a száját. Eszébe jutott Matt. Már 2 hete nem tudnak róla semmit.
Szerették egymást,de még is el ment tőle. Könnybe lábadt a szeme s egy kis
könnycsepp kördűlt végig a lány arcán.
-Mi a baj
kedvesem? – Kérdezte a hibrid és egy kósza tincset arrébb simított a lány
arcából.
- Eszembe
jutott Matt. – Újból vissza gondolta azokra a pillanatokra amikor boldogak
voltak együtt. Klaus tudta,hogy kiről beszél Caroline. Vissza gondolt az éltető
nedű ízére s egy gonosz mosolyra húzta a száját.
- Tudod az
önsajnálat bénít. A keserűség megöli a lelket. – Majd lelökte magáról a lányt s újból komor tekintettel nézett vissza rá. Csak egy lányt látott az
ágyon aki egy újabb trófea volt a
számára. Már épp kifelé tartott mikor a lány síros hanggal megszólalt.
- Én dönthetek. Te dönthetsz.
Úgy is dönthetünk, hogy kitartunk a csalódásaink és a hibáink mellett.
Dönthetünk úgy, hogy keserűek, dühösek vagy szomorúak maradunk. De már
látom,hogy te mit választottál.
-
Sajnálom,de a mi románcunk eddig tartott. – Mikor kilépett az ajtón még utoljára vissza pillantott
a házra s hallgatta a lány halott szívének dobogását. Hallotta ahogy egyre
gyorsabban dobog . A lány ráborult az
ágyra s keservesen sírt.
Klaus még
pár percig nézett maga elé mikor a háta mögött megszólalt egy ismeretlen alak.
- Látom,
ahogy ránézel. És nem kaphatod meg. Talán csak annyi az egész, hogy eddig sosem
tudtad meg, milyen akarni valamit, ami nem lehet a tiéd. – A titokzatos férfi
rátette a kezét Klaus vállára. A hibrid meg fordult s legnagyobb meglepetésére
az a személy volt ott akire nem gondolt volt. Rég nem látott testvére volt az.
Megragadta a férfi nyakát s a kocsihoz lökte.
- Elijha!
Minek köszönhetem látogatásodat?! Tudtommal nem rendeztem családi vacsorát! –
Ingerülten el engedte az öltönyös férfi
nyakát.
- Niklaus
csillapodj! Híreket hoztam! – Mondta miközben megigazította a nyakkendőjét. – Katherine
újból itt van!
- Mit keres itt? – Kíváncsiskodott a hibrid.
- Úgy
hallottam,hogy a testvérét keresi. Akit egy boszorkány segítségével egy
koporsóban tartott. A boszorkány elvette az emlékezetét a lánynak s egy új
életet adott neki. Azt hiszi,hogy ő csak egy 18 éves lány aki nemrég lett
vámpír.- Magyarázta Elijha Klausnak.
- Egy
testvér. Érdekes. Ki az??- Klaus már kíváncsian várta,hogy mégis ki lehet az a
szerencsétlen aki Katherine testvére.
- Már magad
is jól ismered! Ő Caroline….Caroline Forbes!! – Komoly arccal válaszolta Elijha
mivel tudta,hogy Klaus gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt. – Demég ő se
tudja,hogy ki valójában. Először fel kell oldani a mágia alól,hogy emlékezzen.
Klaus idegesen
beült a kocsiba s egyenesen haza ment. Becsapta maga után az ajtót majd egy pohár
italt töltött magának. Egyenesen maga elé nézett és azon töprengett,hogy miért
pont Carolinet fogta ki.
Ez
lehetetlen.- Sohajtott egyet majd megpillantotta a bejáró nőt.
Vámpírsebességgel a háta mögé suhant s megragadta a derekánál fogva majd a
nyakára tapadt. Mikor már egy csepp vér sem volt már a nő testében eldobta
magától. A férfi vámpír jegyei elő törtek s a bosszú vágy hajtotta tovább
útján.